A jelentkezés a szokásos módon történt, mint a Mökki weekednre. Versenyjelentkezés, jeee. Emily visít egyet, itt a link (ő valamiért hamarabb látja, mint én), gyorsan linkre katt, regisztrálás, és bent vagyok! Lelkesedés a tetőfokon, barátok is bent vannak, mehet a gombaszedés!

Busszal mentünk újra a Lucastól, egy nyamvadt kis DARÁZS! társaságában. Aztán előkerült egy nehéz könyv. MUHAHAHA! Körülbelül ha egy órát utaztunk, a sofőr egyszer eltévedt, betévedtünk egy hatalmas golfpályára. Ami igen csini volt, de ott nem akartunk gombászni, úgyhogy végül a sofőr megtalálta a helyes irányt. Leszálltunk, kaptunk ajándék üdítőt, majd kezdődött az agytágítás. Kaptunk egy papírlapot, amin gombák voltak, hogy ezek jók. Megjegyzem, a gombák nem hasonlítanak sose képen rögzített testvéreikhez. Aztán bemutatkozó hadművelet, ez vagyok innen, és ez a bulimozdulatom. Mókás volt.  Mindenki vitte a kis kosárkáját, én annyira arra nem neveztem be, maradt a szatyor. Kezdő lelkesedéssel vetettem bele magam az erdőbe, és össze is szedtem egy rakat jónak látszót. Nem kosarat, gombát.  Büszkén mentem oda a lányhoz, aki csekkolta őket. Ez jó? Végeredményben az összeset kidobálta a táskámból. Nem ehető, mérgező, öreg, kukacos. Maradt egy icinyke picinyke a szatyorban én meg teljesen elkedvtelenedtem. Nekivágtam még egyszer. Hamar megtanultam, hogy aminek barna a gomba alja, az nem jó. Fehéret szedni tilos, az tuti mérgező. A piros az mókás, égeti a számat az kell. De az eredmény elég lehangoló. Majdnem mindegyik rossz, vagy mérgező. Aztán lemaradtam, és hajtóként mentem egy mások sokkal szimpibb gomba-finnel. Ő meg sasszemmel nézelődött, és felcsípett nekem egy két jó darabot. Újra megjött a kedvem, elkezdett azért apránként szállingókázni a gomba a szatyorba. Aztán rájöttünk, hogy négyen vagyunk, vajh hova lett a csoport? Azok erőltetett menetbe kábé egy kilométerrel jártak előttünk, na akkor induljunk. Fejet fel, nincs több gomba. Aztán szerencsére utolértük őket. Ebédeltek egy szép majdnem tisztáson, ala tele van fával, de látszik a napsütés. Leültünk megenni a csini kis szendókat, majd körbenéztem. Egy srác nagyban magyarázott, hogy ott sok gomba van, ott is teremtem én is hamar és tényleg. Szedtem egy nagy csomó jót, amit meg lehet enni, és nem zabált fel még a természet. Aztán irány tovább. Nagy kutyagolás után és egy jó beszélgetés egy ausztráliaival (mondtam vegyen feleségül, hogy megkapjam az ausztrál állampolgárságot, de hát csak nem állt kötélnek. Pedig a gombáim felét is odaadtam volna J), megérkeztünk a tűzhelyrakó helyre. Kolbász, pillecukor, boldogság. Megismertem Jánost, végre egy magyar! Azt hiszem, teljesen kezdek rákattanni az égetett pillecukorra. Otthon mindenki várjon engem pillecukorral! Meg gyertyával :D Utána busz haza.

Tanulság: ne add fel, és nem jó a szatyor. Kell az a kosár. Teljesen szét voltak tördelve a gombácskáim, macerás volt megtisztítani.

Végül öt különböző gombám lett, szivacsos, piros, barna, meg mittomén. Mind nagyon finom lett. Külön külön megpirítottam őket, szigorúan követve Wolfy utasításait. Só, bors, olaj, ÖT perc.  J Bejött J

Lehet lesz még ilyen gombaaaaaaaaatúraaaaaaaa.