Végre egy alkalom, ahol nem kellett versenyezni online a helyekért. Regisztrálni ugyan kellett, de volt rá sok nap. Egyszemélyes csapatom neve? Nofretiti természetesen. Maximum 2 ember lehetett egy csapatban. Étel neve: paprikás krumpli. El is mentünk jól bevásárolni a Prisma nevű jó nagy boltba. Olyan, mint a bazinagy tescók. Aztán haza főzni, őrült tempóban. Igen gyorsan sikerült megcsinálni, büszke is voltam magamra J 84 ember, 26 ország jelentkezett. Sikerült megtalálni az E épületet, majd be az ajtón a nagy kajabödönnel. Kabát le, benyomulás a helyre. Szerencsére sikerült időben megérkezni. A nép már gyülekezett, mindenki mosolygott kajával az ölükben. Az asztalokra ki voltak már téve az országcetlik. Keringtem is egy sort, mire megtaláltam a Hungaryt cetlit. Az olaszok mellett voltunk a terem közepén a kuka előtt. Jellemző. Lepakoltam a nagy adag paprikás krumplit. Már ott volt a másik két magyar egy csapatként, valami körözöttet csináltak valami sajtos izével. Bevallom nem is kóstoltam meg. Egyre több ember, egyre több kaja. Persze mindent a szemnek, semmit a kéznek. Még nem ehettek! Kaptunk egy színes A4-es papírt, amire rá kellett vésnünk, hogy milyen összetevőkből áll a recept, nehogy valaki allergiás rohamot kapjon. A receptet és a képet (ízléses kép persze netről) már korábban elküldtünk egy e-mail címre, elvileg csinálnak majd receptkönyvet. Amit már nagyon várok :D

-  Mindenki menjen vissza a pultja mögé, és maradjon ott! Senki nem ehet semmit! - Harsogták újra. Visszakullogtunk, és pislogtunk nagyokat csorgatván a nyálunkat. Bemutatkozással kezdtünk. Ez unalmas volt, halk, és amúgy se érdekelt senkit. De el kellett mondani az emberkéknek honnan mit hogyan, meg ugye Odin. Miután mindenki végigmondta az összes ételét, közölték velünk, hogy onnan jobbról, hátulról kezd mindenki. Odakullogtunk ahova mondták, szépen lassan, mert nem akartunk az utolsók lenni. De nem így működött. Aki először ment hátra, az lett az első. Ilyen faramuci dolog volt ez. Én valahol középen lehettem. De szerencsés is volt az első 10! Meg bunkók is. Mindenből vettek a tányérjukra, teljesen felpócolták, volt aki két tányérral tolta, és mivel nem bírták megenni, kidobták. A többinek meg nem jutott! De azért volt sok minden, amit én is meg tudtam kóstolni, illetve amit mások nem mertek. Elég jó volt a francia kaja, de szerintem nem volt olyan jó, mint amennyira hájpolva volt. A franciák kiraktak zászlót, bort, bagettet.

A kedvenc ételem azt hiszem, hogy Spanyol fennhatóság alatt volt. Valami bundás hal, de a hal és a bunda között volt valami fantasztikus ízű fehér trutyi. A németek főleg sok- sok fajta salátát csináltak, ami nagyon finom volt. Sonka, krumpli meg ki tudja milyen saláták. Közbe meg szólt valami bajor sördalt. Megvolt a hangulata, az biztos.  A japán sushit gyártott minden mennyiségben. A kedvenc országom mégis Vietnám lett. Az az étel, az a sok izé. Fantasztikus volt. Volt valami, ami vagy hagyma volt, vagy krumpli, és csípett. És a kedvenc a sok fura sali mellett a zöld színű csirkeláb. Itt most álljunk meg és kezd el használni a fantáziádat. Pikkelyes csirkeláb. Megvan? Full zöld. A köröm is. Mintha egy horrorfilmből vették volna ki. És nagyon csíp. Valami fantasztikus íze van! Megkérdeztem tőlük, hogy ugyan, ezt mikor eszitek? Ballagásra? Morbid halotti tor? Azt mondtak, hogy snack. A snack a csipsz amit tévé előtt eszel, amikor nem kéne. Szóval ez olyan, mint a csipsz. Indul a Vad Angyal, anyaaaa hozz már be nekem zöld csirkelábat légyszi, kösziiii. J

Nagyon sok volt az édesség, azokat én inkább skippeltem, amúgy sem szeretem az édeset. Ja és, hogy mi lett a paprikás krumpli sorsa? Hááát, vittem ugyan szedőkanalat, de ugyan az nem darabos, nem könnyen fogyasztható és amúgy se csini. Nagy adagot csináltam több mint a fele elfogyott. A magyarok imádták, meg akik ismerték. És aki meg merte kóstolni. Szóval maradt, amit se én, se Emily nem bánt, mert neki teljesen ez lett a világon a legjobb kaja. Az én paprikás krumplim J

Evés után volt még egy kis játék, kellett egy csapatot alakítani majd kajával kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Nem nyertünk, de megtudtunk pár érdekes adatot. Például, hogy Belarus issza a legtöbb alkoholt. Megjegyzem, hogy a magyarok még felsorolva sem voltak a válaszlehetőségek között. A finnek isszák, eszik a legtöbb tejterméket.

Kaja után busszal haza. Azért sikerült megint eltévedni a hol a rákba kell leszállni a sötétben, amikor istennek se írja ki a buszsofőr az amúgy a működőképes lenne kijelzőre a megállókat. De aztán hazakeveredtünk, és elaludtunk békés kajakómánkban. Sok kép leírással, majd vasárnap a fészen lesz látható.

A jelentkezés a szokásos módon történt, mint a Mökki weekednre. Versenyjelentkezés, jeee. Emily visít egyet, itt a link (ő valamiért hamarabb látja, mint én), gyorsan linkre katt, regisztrálás, és bent vagyok! Lelkesedés a tetőfokon, barátok is bent vannak, mehet a gombaszedés!

Busszal mentünk újra a Lucastól, egy nyamvadt kis DARÁZS! társaságában. Aztán előkerült egy nehéz könyv. MUHAHAHA! Körülbelül ha egy órát utaztunk, a sofőr egyszer eltévedt, betévedtünk egy hatalmas golfpályára. Ami igen csini volt, de ott nem akartunk gombászni, úgyhogy végül a sofőr megtalálta a helyes irányt. Leszálltunk, kaptunk ajándék üdítőt, majd kezdődött az agytágítás. Kaptunk egy papírlapot, amin gombák voltak, hogy ezek jók. Megjegyzem, a gombák nem hasonlítanak sose képen rögzített testvéreikhez. Aztán bemutatkozó hadművelet, ez vagyok innen, és ez a bulimozdulatom. Mókás volt.  Mindenki vitte a kis kosárkáját, én annyira arra nem neveztem be, maradt a szatyor. Kezdő lelkesedéssel vetettem bele magam az erdőbe, és össze is szedtem egy rakat jónak látszót. Nem kosarat, gombát.  Büszkén mentem oda a lányhoz, aki csekkolta őket. Ez jó? Végeredményben az összeset kidobálta a táskámból. Nem ehető, mérgező, öreg, kukacos. Maradt egy icinyke picinyke a szatyorban én meg teljesen elkedvtelenedtem. Nekivágtam még egyszer. Hamar megtanultam, hogy aminek barna a gomba alja, az nem jó. Fehéret szedni tilos, az tuti mérgező. A piros az mókás, égeti a számat az kell. De az eredmény elég lehangoló. Majdnem mindegyik rossz, vagy mérgező. Aztán lemaradtam, és hajtóként mentem egy mások sokkal szimpibb gomba-finnel. Ő meg sasszemmel nézelődött, és felcsípett nekem egy két jó darabot. Újra megjött a kedvem, elkezdett azért apránként szállingókázni a gomba a szatyorba. Aztán rájöttünk, hogy négyen vagyunk, vajh hova lett a csoport? Azok erőltetett menetbe kábé egy kilométerrel jártak előttünk, na akkor induljunk. Fejet fel, nincs több gomba. Aztán szerencsére utolértük őket. Ebédeltek egy szép majdnem tisztáson, ala tele van fával, de látszik a napsütés. Leültünk megenni a csini kis szendókat, majd körbenéztem. Egy srác nagyban magyarázott, hogy ott sok gomba van, ott is teremtem én is hamar és tényleg. Szedtem egy nagy csomó jót, amit meg lehet enni, és nem zabált fel még a természet. Aztán irány tovább. Nagy kutyagolás után és egy jó beszélgetés egy ausztráliaival (mondtam vegyen feleségül, hogy megkapjam az ausztrál állampolgárságot, de hát csak nem állt kötélnek. Pedig a gombáim felét is odaadtam volna J), megérkeztünk a tűzhelyrakó helyre. Kolbász, pillecukor, boldogság. Megismertem Jánost, végre egy magyar! Azt hiszem, teljesen kezdek rákattanni az égetett pillecukorra. Otthon mindenki várjon engem pillecukorral! Meg gyertyával :D Utána busz haza.

Tanulság: ne add fel, és nem jó a szatyor. Kell az a kosár. Teljesen szét voltak tördelve a gombácskáim, macerás volt megtisztítani.

Végül öt különböző gombám lett, szivacsos, piros, barna, meg mittomén. Mind nagyon finom lett. Külön külön megpirítottam őket, szigorúan követve Wolfy utasításait. Só, bors, olaj, ÖT perc.  J Bejött J

Lehet lesz még ilyen gombaaaaaaaaatúraaaaaaaa.

Mert ha itt vagyunk, akkor tanuljunk meg finnül! No persze, a kezdeti lelkesedés bizony hamar csitulni látszott, hiszen ez nem könnyű nyelv. Nagyon nem. Szóval azt mondják, hogy mi rokonnyelvek vagyunk. Hmm, betűt használunk! Micsoda közös pont. Sőt tudunk kommunikálni a nyelven. És káromkodni is. Wow. Na de komolyabbra fordítva, valóban van pár közös. Mind a két nyelv agglitunáló. (Az agglutináció (toldalékolás) a szavak tövéhez, illetve alapalakjához illesztett képzők, jelek és ragok, közös néven toldalékok segítségével történik.) És ez ugye nehéz. A finnek is hanghasonulás törvényekkel kombinálnak, orrba-szájba ragoznak mindent, és sok a dupla hangzójuk. Ha rosszul duplázol egy szóban valamit, bizony könnyen mondhatsz valami baromságot. Van erre a magyarba is példa: egészségedre, egész seggedre. És emellett sajnos mindenre két verzió van. Egy standard azaz írásban használt, és egy szóban használt, ami teljesen eltér egymástól. Mindent duplán kell megtanulni.

Moi! Mää oon Timi Magyar. Mää on opiskelija. Mää oon kotoisin Ungarista, Nyíregyházasta. Mää puhun ungari.

Tádááá :D

Reggel ébredés, öltözés, első út az egyetemhez. Jelszó, kövesd a tömeget. Abból nagy baj nem lehet. Nem is lett, birkatempóban elértünk egy nagy termet. Rögtön szembetűnő volt a bicikli erdő, ami vírus módjára próbálja elfoglalni a sulit. Épp hogy a tetőn nincs bicikli. Aztán a színek. Az egyetemnek rengeteg színe van. Különböző fakultációk különböző színekkel vannak ellátva. Ha a bölcsészkar területére tévedtél, akkor minden fal ajtó ablak sárga, de van máshol zöld és kék is. Az egyetemen nagyon sok a menza. Akárhol vagy találsz egy kávézót, vagy egy éttermet, egy kis menzát vagy egy boltot. De rengeteg is a gyerek, kell i a sok menza, amikor jön a sok éhes száj.

Az egyetemen orientációs hét volt. Különböző pultokat lehetett meglátogatni, aláírni a fontos papírokat, megvenni egy csomó tagságot. Két fontos tagság van ESN és NISO. Fogalmam sincs, hogy mi a különbség, mind a kettő nagy partikat, eseményeket szervez. Aztán irány az előadás. Beültünk egy nagy terembe, ahol minden Erasmusos fogadva volt. Mi Oulunak egy terem laza 400 fővel, ugyan. Minden nemzet tagjait felállították egyesével, hatalmas volt a hangulat, nevetés tapsolás, emberek megláthatták, ki van még a saját országából. Velem együtt négy magyar volt, bár még mindig nem ismerem egyiket sem. Volt pár magyányos farkas, és voltak sokan is. A németek egy egész hordája, mindenki meglepődött, hogy a németek így belepték most Finnországot. Ha megkérdezel valakit, hogy honnan való, akkor minden második azt fogja mondani: from Germany, sorry.  J

Nem mindenki angolját lehet érteni. Ha egy japán vagy egy kínai próbál veled angolul beszélni, szinte semmit sem fogsz érteni abból, amit mond. Nagyjából tippelni kell elkapott szavakból, hogy ez mit is szeretne. A franciák nem nagyon tudnak angolul, persze van kivétel, a németek meg tolják perfektül. Az államokból érkezőknek pedig nagy mázlijuk van, hisz nem kell egy másik nyelvet sem tudniuk a világon.

Minden fakultációhoz tartozik egy szín, és több guild. Fizetni kell tagságit, ha be akarsz lépni, de sok bulira el tudsz enni velük, és a társaság is jó. Minden guildnek meg van a saját overál színe. Itt a diákok bizony kezeslábast hordanak, mert az a menő. A tanároké fekete, a cserediákoké kék, a nyelvészeké a zöld. A fiúkat pinkben és lilában mondjuk, nem irigylem J Az overálra mindenki vesz foltot. Ezek poénos kis feliratok, amiket a guildek vagy az események alkalmából gyakorlatilag bárki árul. Ezeket fel kell varrni az overálra, és ha buli van hordani kell. A mérnököknek az overál mellett kis matróz kalapjuk is van, van rajta valamilyen lelógó bojtféle izé. A sapka pereménél van egy kis címer, ami minden mérnöktípusnál más és más. Nekem sajnos nem lesz overálom novemberig, mert a cég, akitől vették csődbement, és az új cég csak novemberbe szállít. De már van 5 foltom :D

Az órák, a beosztás teljesen máshogy működik. Nincsen leosztva egy hétre az össze órád a szemeszter végéig. Van olyan óra, ami minden napon van, de csak három hétig tart, van olyan, ami minden héten egyszer van, teljesen normális, ha két hétig nincs egy órád egy adott tantárgyból, aztán kövihéten három. Az órák angolul vannak megtartva, kivéve a túlélő finn, már tudok finnül számolni J Kicsit nehéz nekem angolul tanulni, de egyre jobb vagyok.  A viking korszak tanárunknak hosszú haja van. Hosszú szakálla. Fekete ing felgyűrve fekete naci, belepasszírozva fekete bakancsba, és Thor kalapácsa lóg a nyakából. És még okos is.

Itt mindenkinek van biciklije. Bicikli nélkül nem lehet élni. Nem csak arra jó, hogy a suliba és vissza menjél vele. A gyönyörű fenyvesekkel szegélyezett bicikli úton. Sehol forgalom. Fenyőillat. Ugye, hogy bicikli! De este senki nem akar buszozni, mert nagyon ritkán járnak. Így buliba sokkal jobb biciklivel jönni, menni. Nekem is be kellett látnom, hogy kell a canga. Vettem is egy gyönyörű darabot 100 euróért, és van kosara is. Kicsit magas a nyereg, és nem lehet lejjebb rakni, de lassan megtanulom felbűvészkedni magam. Hihetetlen látványt tud egy partihely nyújtani a több száz biciklivel. Itt nincsen dugó az utakon, sose állnak az autók, mert majdnem mindenki hóban-jégben biciklizik.

Kajaaaa. Az ebéd itt a menzán 2 Euró 60 cent, ami messze a legolcsóbbak számít. Drága a hozzávaló is, nem éri meg nagyon magadra főzni sem. Egy burgert 10 Euróért kapsz meg, a menza ugye csak 2, 60. Start feliratnál indulsz, elveszel tálcát, papírt, evőeszközt, és sokféle kenyér közül egyet, amit megkensz a sokféle krém közül eggyel. Én nagyon szeretem a sötétbarna kerek zsömleszerű lapos izét, a sárga zöld levél darabos trutyival megkenni. Utána van négy-ötféle választék, az étel számomra mindig fantasztikus. Fizetsz, majd irány a salátabár. A finnek imádják a természetet és az egészséget. Mondjuk csak fehér színű tojásuk van.  Fullfehér. Viszont a salátamánia az egekbe csap. Ki is van rajzolva, hogy a tányérod felén saláta legyen, a maradék meg a főétel. Hát hoogyne. Csomó szószt rakhatsz rá. Utána irány a kedvencem, a fűszerpult. Van ott bors, só, édescsili, csípőscsili, szójaszósz, grillfűszerek, meg egy csomó minden, amit még nem sikerült belőnöm. Aztán vágok a kajára egy kis zöld gyomot, ma az oregánót próbáltam ki, és voila, kész az ínycsiklandozó kajaaaa. A házi sört ne próbáljátok ki! Öl.

Itt nem nagyon vannak hajléktalanok, de ha vannak is, nem bántanak, nem kéregetnek és másznak bele a pofádba. A sörös dobozt vissza lehet váltani. Egy sörös doboz 15 cent. A csóró odamegy, rád néz bambi szemekkel, nem baszogat, nem utasít ismétlem, és te rájössz magadtól, hogy az üres dobozt szeretné elkérni. És odaadod, és ő hálás, és csendben elmegy. Parkokban, parti helyeken sok lehet a zsákmány, ebből élnek.

Mára ennyi jutott eszembe.

40 szerencsés emberkének adatott meg, hogy a Mökki weekend részese legyen.  Az utazásra online kellett jelentkezni, de sokkal többen akartak jönni, mint amennyi hely van. Úgy laza kétszáz fővel. Tudtuk, hogy melyik órában lesz kiposztolva a jelentkezés, vártuk hát. És kirakták, gyors katt, adatlap kitöltés, másodpercek alatt. Finn telefonszám. Ööööö valahol itt van! Hol vegyen fel minket a busz? Sokan ott rontották el, hogy megnézték a két fura Finn nevet, melyik van közelebb. Én nem néztem meg, jó lesz az első, csak eljutok oda valahogy! JKörülbelül ha 20 másodperc telt el, amíg befejeztem, de így is 25. lettem. Ami bőven elég volt, hogy bejussak, jeeee. Emily is bejutott, így volt barát a fedélzeten, baj nagy nem lehet.

Kiderült, hogy a szent Lucas templom az egyetemnél volt, így nagyot nem tévedtünk a hova jöjjenek értünk dologban. Viszont sok mindent kellett bepakolni. Nem volt ágynemű, csak reggelit kaptunk, meg kicsit nassolni valót. Szóval elmentünk Lidlbe bevásárolni. Két táska alaphangon. Így busszal mentünk a buszhoz. Egy laza három órás buszozás várt ránk, mint kiderült. Egy svéd lány ült mellém, vele beszélgettem, és elemeztünk komoly filozófia kérdéseket. Az út alatt mindenki előre ment, és bemutatkozott, elmondott valami érdekességet, viccet. Amikor én mentem, az egész busz röhögött. De nem mondom el min:F Aztán énekelni kellett.  A yesterday volt átírva birth controlra. Nem volt rossz.  Aztán felkiáltott valaki rénszarvas jobbra! ÉS tényleg volt rénszarvas jobbra.  Volt rendesen úúúú meg áááá :D Sokan voltak végig az út mellet. Nem nagyon hatódtak meg az autóktól, de cukik voltak, kis pókrénszarvasok. De a télapó nem volt velük. Pff. Aztán végre megérkeztünk J

Az isten háta mögé jöttünk, egy vallás karmai között lévő csodaszép kis birtokra. Volt két nagyobb ház, minden házban három szoba, szobánként hat ágy. Sikeresen elfoglaltuk a helyet, ekkor már hét óra körül volt, és hideg volt. Kint az erdő közepén még az átlag is hidegnél is hűvösebb van. Hamar el is foglaltuk a helyünket a tűz mellett. Tűz beizzítva kolbászkák felette, amit magunknak szermányoltunk. Aztán behívtak minket a nagy terembe. Volt egy kisszoba, utána a konyha, majd az étkező, amiben egy nagy kályha volt. Mivel a birtok a templomhoz tartozott, ezért tilos volt alkoholt fogyasztani. Tehát mindenkinek járt egy rövid vodka húzóra. Utána kezdődött a szauna. Hölgyeké az elsőbbség!

Fel is vettem a fürdőruhát, papucs türcsi, ugye csak módjával. Közben aggódó pillantásokat zsebeltünk be a finnektől. Ugye tudjuk mi az a szauna? Háá van tippünk, de kösz. a szauna egy öltözővel kezdődött, ahol már kellemes meleg várt bennünket, aztán jött egy előszoba, ahol volt egy csomó kútból vagy tóból hordott vizes hordó, majd a szauna. A többiek meg csóválták a fejüket mikor megláttak. Ejnye no, hát nem tudtad, hogy ezt meztelenül kell használni? Hát öööö. És meztelenül használtuk. Mind a tíz lány egy szaunában. Rendesen meleg volt, izzadtunk is mint a ló, aztán kiszabadult a sok meztelen lány a szaunából, egyenesen sikoltva be a tóba. Én is bementem. Hideg volt. Nagyon. Miután kijöttem a nagyon hideg vízből, melegem lett. Este volt, elég hűvös, olyan 5 fok körül, és a víz után melegem volt. Ez az állapot persze csak egy percig ha tartott, aztán uzsgyi vissza a szaunába.  És kezdődik minden elölről, újra és újra. Másnap már én is mentem két körre is a tóba J

Aznap este mindenki izgatott volt, hisz nagy meglepetés várt ránk. Ugyanis különleges körülmények miatt, láthattuk a sarki fényt. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy két hét elteltével már ilyen élményben lehetett részünk. Persze ez csak egy kicsit korai sarki fény volt, nem az igazi. Ennek nem volt színe. A kamera rögzített, lilát, pirosat, zöldet, de szabad szemmel csak tejfehér fényeket lehetett látni. Ami persze így is nagyon szép volt. Később fogjuk az elvileg teljes színekben pompázó csodatüneményt is látni.

Másnap reggel kilenctől reggeli, kaptunk kávét, teát, juicet, tejet, vizet, sajtot jemet, kenyeret, vajat, sonkát, tojást, uborkát. Utána indulás a hegyre! Nos, nem sok hegy van Finnországban, ez sem volt a legnagyobb, épp csak felmentünk egy 300 méteres dombocskára. Az a 300 méter rövid távon belül, azért fájt rendesen. A kilátás gyönyörű volt, mindenfelé amerre a szem ellát csak síkság a messzi távolba, fenyőfával, és némi tóval itt-ott. Visszafelé el lehetett dönteni, hogy visszamegyünk e vagy túrázunk tovább. Én a túrázunk tovább opciót választottam. Lementünk egy nagyobb tóhoz, aztán kerülő úton vissza. Rengeteg gomba volt mindenfelé különböző féle színekben, illetve rengeteg piros és kék bogyót lehetett enni. Összesen 16 km-t gyalogoltunk, ami már nagyon sok volt a végére.

Este kaptunk nassolni valót, kolbász, kukoricát, amit megforgattunk a tűzön, meg azt a fura cukorkát, ami finom, ha tűz fölé rakod (marshmallows). Hamar ágyba bújtunk, a szauna és a gyaloglás nagyon lefárasztott.  A fény ma már nem volt látható.

Másnap takarítás, készülődés, és a végén fagyoskodás. 3 órát vártunk a buszra, mert a szervezők képtelenek voltak rendes időpontot megadni a buszsofőrnek. Az a három óra nem volt jó, de végül túléltük, és este kilencre itthon is lettünk.

Mert ugye van Oulunak egy reptérre. Ugye. Kell, hogy legyen. Mert hogy oda érkeztem meg J Másodjára sikerült belőni Petivel, hogy honnan fog jönni a csini bordó bőröndöm, cuki zöldbe csomagolva Disney hercegnős matricával (túlélőkészlet ugye. Kicsit ijesztő volt, hogy az első dolog, ami kijött a szalagon az egy bőröndnek hajdani kereke volt. Aztán a lába. De szépen lassan megérkeztek a bőröndök is. Egy sárga kis bódé várt rám hirdetvén, hogy itt az infó. Jól elmondták hova kell menni. Hát okosabb nem lettem, de cserébe sokat mosolyogtam.  Végül is sikerült felszállni egy buszra. Aztán a városban egy másikra. Nem arra mentem, mint a többiek, mert nekem az a busz nem volt felírva, mint ami a többieknek. Magányosan folytattam az utam a buszon sokat immár elköltve, mert két buszért úgy laza 6-7 eurót bactam ki. Aztán megjöttem, egy kinyomtatott térkép bizony baromira hasznos tud lenni az ember lányának. Szerencsétlen kummim egy órája várt rám a kulcsokkal. Bementünk, ő gyorsan lelépett, üdv lakás.