2014.09.09. 19:54
Hely!zetek
A kummi arra „jó” hogy segítsen. Körbevezet eligazít, stb. Másokat a kummija elvitt a repülőtértől kocsival. Tudták, hogy merre van a buszmegálló, hogy mennek a buszok, körbevezettek az egyetemen és elmagyaráztak ezt az. Az én kummim egy sok szerencsével intézett el, és felszívódott. De ekkora már túl voltam a buszon egyedül Timike a tökre idegen városon idegroppanáson, szal ez már nem zavart. Szerencsére találkoztam más kummikkal, akik tudtak segíteni.
A kulcs úgy nagy általánosságban arra való, hogy kinyiss és becsukj vele dolgokat, ez a kulcs viszont hatalmas káromkodási ingereket vált ki az emberből. Ez is valami finn találmány lehet, agresszió a depresszió ellen. Egy vasbambusz, rajta kiálló rózsatövisekkel. Arra alig jó amire kéne, zárni és nyitni. Berakod, forgatod, semmi. Esetleg még be is ragad. Egyszer az egyik lakótársamnak nem sikerült behatolni a szobájába. Nekem szerencsére sikerült az enyémbe. Megtaláltuk az x+1. papirost, amin le volt írva ebben az esetben mit kell felhívni. Persze ő nem tud hívni, mert nem kártya független a telefonja, és még mindig lusta volt elintézni. Felhívtuk az enyémről, kijött a csávó egy kb. fél óra múlva, és beolajozta a zárat.
Itt 10 fokkal van kevesebb nagy átlagban, mint Magyarországon. Fázom esténként, kicsit átrendeztem a szobát, hogy ne az ablak alatt legyen az ágy. Kicsivel jobb, de kell még egy takaró.
2014.09.09. 17:03
Megérkezés
Mert ugye van Oulunak egy reptérre. Ugye. Kell, hogy legyen. Mert hogy oda érkeztem meg J Másodjára sikerült belőni Petivel, hogy honnan fog jönni a csini bordó bőröndöm, cuki zöldbe csomagolva Disney hercegnős matricával (túlélőkészlet ugye. Kicsit ijesztő volt, hogy az első dolog, ami kijött a szalagon az egy bőröndnek hajdani kereke volt. Aztán a lába. De szépen lassan megérkeztek a bőröndök is. Egy sárga kis bódé várt rám hirdetvén, hogy itt az infó. Jól elmondták hova kell menni. Hát okosabb nem lettem, de cserébe sokat mosolyogtam. Végül is sikerült felszállni egy buszra. Aztán a városban egy másikra. Nem arra mentem, mint a többiek, mert nekem az a busz nem volt felírva, mint ami a többieknek. Magányosan folytattam az utam a buszon sokat immár elköltve, mert két buszért úgy laza 6-7 eurót bactam ki. Aztán megjöttem, egy kinyomtatott térkép bizony baromira hasznos tud lenni az ember lányának. Szerencsétlen kummim egy órája várt rám a kulcsokkal. Bementünk, ő gyorsan lelépett, üdv lakás.
2014.09.09. 16:29
Repülőn
Családdal zúgunk GPS-sel a Ferihegyi repülőtér 2-re mert ugye mert csak. Előtte könnyes búcsú pasiktól, mind a háromtól ugye, aztán go Finnország :D. A repülőtér nagy dolog, nekem speciel sikerült végigbőgni az egész beszállást, de miután az égvilágon mindenkit felhívtam végre beszállhattam a repcsibe. A biztonsági ellenőrzésnél ki kellett tenni a pénztárcát, vasat és telefont egy dobozba, a laptopot külön másikba, a táskát harmadikba és a csizmát persze negyedikbe. Csizmát. Mert ugye annyira nagyon hideg volt szeptember elsején. De hát ez van, a maxi súly, amit a finnairrel lehet szállítani az 23 kg.
Sikerült leülni a helyemre, ablak mellet a szárny előtt, láttam a földet is, meg a hajtóművet is. Csinos. Olyan halványlila színű kék pöttyökkel fekete tűzze l és pink masnikkal.
Az elején séta kocsikázik a repülő. Csak úgy jön megy, bemegy a pályára, tök lazán. Aztán beáll a repülő a helyére, és leállnak a motorok. Pillanatnyi csend. Aztán egy hatalmas zaj, elindultak a hajtóművek, a gép nagyon gyorsan gyorsul, és egyszerűen nem lehet levakarni a vigyort az ember arcáról, olyan jó a sebesség. Aztán felemelkedsz, és megijedsz :D Mivel a szárny mellett ültem, jól láttam, amikor jobbra fordult a repülő. Nagyon félelmetes. Persze a repülőn csak angolul beszélnek, kellett kicsit odafigyelni, hogy ezek ugyan mit akarnak tőlem. Kaptam egy szendót, egy kávét, és egy minidobozos kólát. És nem lögyböltem ki semmit :D Semmi turbulencia, semmi bonyodalom, eeee, két óra felhőbámulás. Persze nem panaszkodom, házat, várost, földet azt nem lehetett látni, de láttam felhőt :D Szerencsére kivetítették a népnek, hogy hova kell mennem az átszálláshoz, így nem volt gond hogy CSAK egy órám volt. A leszállás az az én életemben kicsit para. Nem volt semmi gond, de rendesen remegett a lábam. Át a túloldalra, ahol megismerkedtem egy erdély magyar sráccal Petivel. Kicsit furcsán tolja a magyart, mintha majdnem anyanyelvi beszélő lenne, de nem. Csak majdnem. Még egy kör fel és leszállás, és üdv Oulu.
Utolsó kommentek